Az olasz horrorfilmgyártás egészen 1957-ig nyúlik vissza, akkor jelent meg ugyanis az első talján vámpírsztori mozgókép formátumban, Ricardo Freda és Mario Bava filmje, az I Vampiri. Ez megadta a kezdőlökést a műfajnak, ami aztán szép lassan kitermelte a maga klasszikusait és az olasz horrort felhelyezte a világtérképre.

Ahhoz képest, hogy mekkora kultusza van az olasz horrorfilmeknek, jómagam egyet sem láttam. A hangsúly most persze nem erre helyeződik, hanem arra, hogy ezek inspirálták a hazai death metal banda, az ...In Viscero bemutatkozó anyagát. A zenekart Tóth Balázs "Baggio" gitáros (ex-Casketgarden), Bozók György "Giorgio" - gitár/basszus/dobok (Rém, Mutilation Case) és Horváth Marci "Martino" énekes (Boru) alkotják.

Az ...In Viscero olasz nyelven tolja a svéd láncfűrészes (HM-2-es) death metalt, a dalszövegek pedig klasszikus olasz horrorfilmekből kinyert szövegrészletekre épülnek. A svéd vonalat leszámítva eléggé érdekes az alapkoncepció, lássuk, sikerült-e nekik valami olyasmit alkotni, amellyel ki lehet zökkenteni a már mindent látott és hallott zenehallgatót a komfortzónájából.

Zeneileg talán nem is mondanak semmi újat a srácok, de azt sem lehet rájuk húzni, hogy semmitmondó lenne a produkciójuk. Az olasz nyelv már eleve dob egyet az egészen, a HM-2-es hangzást meg imádjuk, a kérdés már csak az, megy-e nekik a dalírás vagy sem. Most komolyan, aki ismeri a három srác munkásságát, feltételezi egyáltalán, hogy nem megy? Na ugye.

A Metal Ör Die és a Pest Records gondozásában megjelent "Italia Violenta" című albumot durván félóra alatt lezavarják a horrorrajongó halálmetalosok. Klasszikus D-beattel nyitja a lemezt az Incubo Sulla Città Contaminata: a svéd halálfém farvizén evező durvulat becsülettel megállja a helyét, nem hoz semmi újat, szimplán csak lezúzza az ember arcát.

Ha esetleg ép maradt az arcod, akkor a következő tétel, a Dèmoni garantáltan lehámozza róla a bőrt. Kicseszett vastagon szólnak a HM-2-es pedálon átküldött riffek, úgy húznak, mint egy igásló. Lassabban, súlyosabban közeledik felénk a Zombi 2, de hiába a lassúsága, felzabálja a hallgatót, mert az közel engedi magához.

A svéd vonalra jellemző melodikusság is végigkíséri a dalokat, nem csak a súlyozás dominál. Ami még érdekes lehet, az az, hogy Marci nem pincemély regiszterben tolja a vérhányást, hanem félig-meddig még érteni is az általa felénekelt sorokat. Persze egy olasz gyorstalpalót is eszközölni kellene ahhoz, hogy vajmi sejtésünk legyen arról, miről szólnak a dalok.

Összegzés: az ...In Viscero lemeze valószínűleg nem fogja letarolni a Mahasz-listát, de a hazai undergroundot biztosan. Szerintem ennél többet ők maguk sem terveztek. Folytatást viszont remélem, hogy igen.

8,5/10