Az 1990-ben megalakult dán death metal formáció, a Chris Kontost és James Murphy-t is egykoron a köreiben tudó Konkhra sosem tudott igazán messze rugaszkodni az undergroundtól, mondhatni, hogy az annál eggyel feljebb elhelyezkedő rétegben megrekedtek, és oda aztán be is tokosodtak. Na nem mintha a death metal arról lenne híres, hogy a Billboard-lista mágnesként vonzaná magához a műfajban alkotó csapatokat, de azért a kilencvenes években többüknek is sikerült eléggé komoly hírnevet kanyarítaniuk.
Valamiért mellettem is rendre elment a banda, az útjaink az előző albumuk kapcsán keresztezték első ízben egymást. Véleményem szerint az az anyag becsülettel megállta a helyét, ellenben túlságosan mély nyomokat nem hagyott bennem. A mára már veteránná érett formáció legújabb nagylemeze (a sorban a nyolcadik), a „Sad Plight Of Lucifer” pedig november 29-én jelent meg a Hammerheart Records gondozásában.
Bár a Konkhra a legtöbb forrásban szimplán csak death metalként van feltüntetve, azért jókora thrashes lángnyelvek is felcsapnak a zenéjükben. Példa erre az album nyitótétele, mely a címadó is egyben: a dalban a tipikus Konkhra-stílusjegyek mellett bizony ott kering a Slayer szelleme is. A banda sajátos ízei alatt meg azt értem „konkhrétan”, hogy a gitár- és riffcentrikus zenéjüket a death és a thrash határmezsgyéjén egyensúlyoztatják.
Visszatérve a címadó tételhez, a buldózerként előre nyomuló nóta rendesen felfűti az albumot Kim Mathiesen és Anders Lundemark orkán erejű riffelésével, mely szintén a banda afféle védjegyének számít. A másodikként érkező Revolution című dalt sem lehet beleszuszakolni a death metal címke mögé, ez sokkal inkább thrash, de mint már említettem, talán jobb, ha a két stílusirányzat fúziójaként definiáljuk a banda zenéjét. A rendkívül energikus darab ráadásul vadállat groove-okat is tartalmaz.
A Seven Plagues visszavesz a lendületből, lassan, kimérten adagolják a gyilkos riffeket az amúgy eléggé vészterhes atmoszférába burkolt dalban. Majd a bárdisták a jóval tempósabb Nothing Can Save You című darabban egy kíméletlen kvintcunamit zúdítanak a nyakunkba. Marad a gyilkos lendület a The Lesser Key Of Solomon alatt is, aztán egy rövid átvezető következik, az August 6, 1945.
Az eddigiek alapján az a benyomásom, hogy a Konkhra azt nyújtja, amit eddig, nem többet, nem kevesebbet. Egy megbízható csapatról van tehát szó, akiknek egyenletes nívójú lemezeik valószínűleg mindig célba találnak. Becsülettel futják a maguk köreit, jó zenészek, jó dalokkal. Szívesen megnézném őket élőben is, ez a fajta fémzene a színpadokon kel életre igazán.
A „Sad Plight Of Lucifer” tehát egy korrekt nagylemez, a riffcentrikus metalt kedvelőknél biztosan betalál majd. Nem mondom, jómagam is nagyokat headbangeltem rá.
9/10
